A Segédanyag letölthető.
„A
szegénynek nem volt egyebe, csak egy báránykája,
azt is
pénzen vette.” (2Sám 12,3)
Akinek
pénze van, az gazdag, ő van „helyzetben” – így gondolkodunk
ma, és úgy
tűnik, hogy sok tapasztalat igazolja is ezt.
Kárpátalján sorra hívják be a férfiakat, de végül nem
mindenkit visznek el a Donyeck környéki frontokra, csak azokat,
akik nem tudják „kifizetni magukat”. De a mindennapjainkat ennél
simábbnak tűnő helyzetekben is burjánzóan átszövi a „pénz =
jó élet” stabilnak tűnő képlete.
Ezért
meglepő nekünk, hogy a bibliai példázatban a vásárlás ténye
negatívumként jelenik meg. „Csak egy báránykája volt, azt is
pénzen vette”. A szegénység még mélyebb bugyrát, az
életkilátástalanság súlyosabb fokozatát jellemzi az, hogy a
szegénynek csak pénzen vett báránya volt. Mert a természetes, a
Teremtővel kapcsolatot fenntartó helyzet az lett volna, ha a
báránya ott születik a karámban egy anyajuhtól. Amelyik szintén
ott született, amelynek az anyja szintén... a gyökerekig, az
átláthatatlan őseredetig – Istenig visszavezethető odatartozás.
Ez lenne a normális, a harmonikus. A nem szerzett, hanem teremtett
gazda-ság. A pénz elidegenítő tényezőként lép be a
rendszerbe, törést okoz, aggodalomra ad okot.
Mai
felfogásunk, ha meg is értjük ezt a gondolatot, igen távol van
ettől. A pénzt nem tekintjük elidegenítőnek, inkább az élet természetes
velejárójának, értékközvetítőnek… de mi is az az érték,
amit közvetít? Érték-e valóban? Érték-e mélyen a
gyökerekig... Istenig visszavezethetően?
Mai
életformánkban nem sok helyzetben tudjuk kikerülni a pénzzel való
értékközvetítést. De arra így is szabadok vagyunk, hogy
„fizetett és fizető” létünkben időről-időre megkérdezzük
magunktól: nem helyettesítettem-e be hiteles értékrendemet
másikkal, másokéval, Máséval? Nem fogadok-e el törött,
természetellenes rendszereket, nem alkuszom-e meg látszatértékekkel?
A
pénz ugyanakkor lehet, lehetne a jó eszköze is. Kifejezhetne,
közvetíthetne szeretetet is, szolgálhatna a jó kiterjesztése,
határainak kitágítására. Mert valóban van értékközvetítő
ereje! Ilyen vagy olyan értéké, értékelésé... A környezeti
mozgalmak gyakran felhívják a figyelmet arra: vásárlásunk nem
csak (ha egyáltalán...) szükségletkielégítés, hanem annál
több: a rendszer jóváhagyása. „A pénzed szavazat” –
mondják: azzal, hogy valamit megvásárolsz, tehát a pénzedet adod
érte, egyben voksolsz is arra, hogy az az áru jó, kérsz még
belőle, támogatod a gyártását és kereskedelmét...
Vajon
az én vásárlásaim mit közvetítenek, mit fejeznek ki, mit
terjesztenek? A teremtettre, a természetesre, a szeretethez való
ragaszkodásra adott szavazatok-e? S ha nincs is módom mindig a
legtökéletesebbet választani: mikor belépek egy üzletbe –
legalább foglalkoztat-e ez a kérdés?
—————————————————–
„Az
ökumenikus mozgalom egyik nagy kihívása: hogyan éljenek a hívők
a gazdasági igazságtalanság, az éghajlatváltozás és a
birodalmi eszmék mai korában. Társadalmi és gazdasági
igazságosság, emberi méltóság és a teremtés védelme a svájci
reformátor, Kálvin János számára különlegesen fontos kérdés
volt, akinek teológiai meggyőződése e tekintetben Istennek az
élet minden területére kiterjedő hatalmán alapult, beleértve az
Isten akaratának megfelelő élet fenntartására irányuló hívő
elköteleződést és megerősítést.”
(Johannesburgi
Nyilatkozat a Fenntartható Fejlődésről, Református Egyházak
Világközössége, 2002)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése