Beköszöntött
a hideg, a tél. A köd és a dér rátelepszik a fákra, a szél
megcsipkedi arcunkat, s mi igyekszünk vissza a meleg kályha mellé.
Miközben várjuk vendégeinket, előkerülnek a tél elengedhetetlen
kellékei, amik ezt a rideg évszakot is barátságosabbá,
meghittebbé teszik. Ablak- és asztaldísz, illatos gyertya és tea,
ünnepi terítő, lágy zeneszó.
Az
izgalom a tetőfok felé halad, gyermek és felnőtt vár... „egy
gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk...”
¤
~ ¤ ~ ¤
¤
~ ¤ ~ ¤
DIADALMAS. Erős, hatalmas. Akinek szavától megremeg az ég és a föld, akinek enged minden hatalom. Ő az, aki megragadja a kétségei közt fuldokló kezét, és kiemeli, biztos talajra állítja. Egyedül Ő győzi le legnagyobb ellenségeimet, és menthet meg az új élet számára. A vele való találkozásra készülök.
¤
~ ¤ ~ ¤
KIRÁLYOD.
Nem másé, nem a többieké, az enyém. Ő ismer engem, én
ismer(t)em Őt. Találkoztam vele valamikor, s Ő ígéretet adott,
hogy nem hagy el. Én nem szolga vagyok, hanem örökös, mert
gyermekévé fogadott. Egyedül az Ő uralma alatt élhetek teljes
életet. A vele való találkozásra készülök.
¤
~ ¤ ~ ¤
BÉKE.
Karácsony a szeretet, az ajándékozás és az öröm ünnepe. Jézus
a békét hirdeti. Nekem is, aki harcban állok magammal, másokkal,
vagy Istennel magával. Nekem is, aki nem hiszek, nem tudok bízni
benne. Nekem is, aki tagadom létét, hatalmát. Nekem is, aki azt
mondom: nincs rád szükségem, boldogulok magam is. Egyedül Ő
hozhatja el családomba a békességet. Egyedül Ő békíthet meg
Istennel. A vele való találkozásra készülök.
„Íme,
királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas (…) békét
hirdet a népeknek”.