A tavaly őszi túra folytatásaként indultunk el ezúttal változatosabb terepviszonyok közé, a Budai hegységbe.
Ezúttal is nyilvánosan meghirdettük kirándulásunkat, hogy bárki csatlakozhasson hozzánk, aki szívesen kimozdul ezen a szabad hétfőn az otthon szorításából a természetbe.
Az őszi túra résztvevőinek jó tanúbizonysága alapján többeknek is megjött a kedve a bakancs felhúzásához, így két kisbuszt töltöttünk meg 18-an, amit Dunaegyháza község Önkormányzata, illetve az Apostagi Sportegyesület bocsátott rendelkezésünkre.
Fél tízkor indultunk el a Szépjuhászné büfé parkolójából, hogy délután ide érjünk vissza kellemesen elfáradva.
Végig jelzett turistautakon jártunk, aminek útvonalát előre kiosztott térképen követhettük nyomon. Ezt lehet, hogy nem kellett volna, mármint kiosztani a térképet, mert ezzel szertefoszlott a kezdeti lelkesedés.
Elég "hamar" elértünk a Kis-kőfej nevű szikla csoportot, majd azon keresztül a Libegő parkját, ahol, mint jól megérdemelt pihenőt élvezte mindenki a kávét, a játszóteret, a mosdót, s a hozott szendvicset. Aztán mikor megláttuk a térképen, hogy alig indultunk el, akkor sokak arcáról lefagyott a mosoly...
Indultunk tovább...
Hegyre fel, völgybe le... A ragyogó napsütésben lekívánkozott a kabát, a szeles csúcsokon és az árnyékban felkívánkozott.
Sok helyen libasorban meneteltünk a szűk ösvényeken. Így értünk el a Csacsi-rétre, ahol néhány fotó erejéig álltunk csak meg, mert az előttünk lévő út még hosszú volt.
 |
| Csacsi-rét |
 |
| Végvári (Szent Mihály) szikla |
 |
| Piktortégla-üreg bejárata Makkosmária, Makkosi rét mellett |
Aztán elérkeztünk utunk egyik fénypontjához, a Végvári (Szent Mihály) sziklához, ami egyedülálló élményt nyújtott a fiatalabbaknak. Igyekezett mindenki megmászni a függőlegesen magasodó képződményt, hogy a fentnél még feljebb kerüljön.
 |
| Piktortégla-üreg a Budaörsi-hegy tövében |
Következő különlegesség utunk során az un. piktortégla üregek voltak. A Csiki-hegyekben, illetve a Frank-hegyen, vagyis a mai Budaörsi-hegyen az 1880-as években úgynevezett piktortégla-bányászatot folytattak, elsősorban a Szakály, a Zirkelbach, a Herczog, a Mayer, a Dörflinger, a Wendler, a Busch, a Huber és az Eppich családok.
Piktortéglát először e családok egy tagja, egy szobafestő, Busch Károly készített - a piktortégla egyfajta fehér anyagból készült festőtégla, melyet alapozó fedőanyagként tudtak használni a festés során.
A hőforrások működése révén kialakult, tűzálló agyagot, melyet budai festékföldnek is neveztek, innentől kezdve nagy mennyiségben fejtették ki a környéken, illetve népszerű magyar exportcikknek számított. (forrás: femina.hu)
A Farkas-hegy nyújtott kis pihenőt, és kápráztatott el bennünket a látóhatár Apostagon nem tapasztalható távlatával. Emlékhelyként is szolgál ez a hely (kiállított vitorlázó-repülőgép szárnya), hiszen innen startoltak a vitorlázórepülők. A Szekrényes-hegyen máig látható az az indítóállás, amiről kifeszített gumikötéllel csúzlizták ki a repülőgépeket, hogy azok a felfelé áramló levegőt kihasználva tovaszállhassanak.
 |
| Kilátás és lelátás Budaörsre. |
 |
| A Sorrento sziklánál 13 km után. |
 |
| Amikor az ember fáradt, már egy virág is szép. |
 |
| Normafai fakapu, ahol a támaszfa támasztja a fáradt kamaszt. |
 |
| Erzsébet kilátó, ahonnan a Gellért-hegy csak Gellért-domb. |
Végül eljutottunk Normafához, ahol meguzsonnáztunk, leteszteltük a hosszú sort kivárva a Rétes-büfé termékeit, és indultunk tovább, hiszen az Erzsébet-kilátót semmiképpen nem akartuk kihagyni. Útközben döbbenten tapasztaltuk a 2014. évi ónos eső okozta jégkár máig ható nyomait, ahogy tönkretette az erdőket.
Örömmel láttuk viszont azt, hogy micsoda élet zsong Budának ezen a gyönyörű részén. Babakocsikban csomagolt gyermekarcok, visongó ovisok a játszótereken, komolytalan kamaszok a kilátó lépcsőit róva, öltönyös sétálók az erdei ösvényen, drónt röptető örökifjak...
Végül mi is megérkeztünk kisbuszunkhoz, ahonnan már az út hazavezetett.
