Teremtés Hete - 2015: Tények, Napi tervek - 3. nap

Tények  

• Tudtad, hogy egy karikagyűrűhöz (kb. 5g) szükséges arany bányászata során 20 tonna, azaz 20.000 kg, vagyis 20.000.000 g hulladék keletkezik? A 2000-ben történt nagybányai ciánszennyezésben 1200 tonna hal pusztult el és 2,5 millió ember nem jutott átmenetileg egészséges ivóvízhez. 
• A szénfüstnek  számos egészségügyi hatása van. Tüdő: gyulladás, súlyos krónikus légúti betegség (COPD), légzési nehézségek, rosszabb tüdőreflexek, csökkent tüdőműködés. Agy: agyi keringési elégtelenség. Szív: megváltozott szívműködés, szívritmuszavarok, szívizom vérellátási hiánya.
• Egy környezetvédelmi szervezet elkészítette a Föld tíz legszennyezettebb területének listáját. Ezek elsősorban színesfémbányászathoz és -feldolgozóiparhoz, valamint petrolkémiai iparhoz kötődő területek.A listán szereplő területek szinte kizárólag fejlődő országokban találhatók.
• Az ónbányászat komoly környezeti és egészségügyi károkat okoz. A tablet, mobil óntartalma 2g, a laptopoké 3g, a lapostévéé 5g, egy autó pedig 15g ónt tartalmaz. Hány g ónt használsz fel életed során?

Napi terv 

• Ma lemondok valamilyen passzív szórakozásról (TV, Internet, stb.) és helyette emberekkel töltöm az időt – beszélgetek, beülünk valahova, vagy együtt sétálunk, sportolunk.  
• Ma új kapcsolatot teremtek egy szomszéddal vagy az utcánkban lakóval, ezzel erősítve a helyi közösséget.
• Ma tudatosan fogok vásárolni, csak azt veszem meg, ami a bevásárlólistámon szerepel, és tájékozódom a termékek tulajdonságairól.
• Ma igyekszem fenntartható gazdálkodásból származó élelmiszert vásárolni.
• A sok ezer kilométerről érkező zöldségek és gyümölcsök helyett az évszaknak megfelelő hazai élelmiszert fogok ma az asztalra tenni.

Teremtés Hete - 2015: "...egy gazdag, meg egy szegény." 3. nap

 A Segédanyag letölthető.

„A szegénynek nem volt egyebe, csak egy báránykája,
azt is pénzen vette.” (2Sám 12,3)

Akinek pénze van, az gazdag, ő van „helyzetben” – így gondolkodunk ma, és úgy

tűnik, hogy sok tapasztalat igazolja is ezt. Kárpátalján sorra hívják be a férfiakat, de végül nem mindenkit visznek el a Donyeck környéki frontokra, csak azokat, akik nem tudják „kifizetni magukat”. De a mindennapjainkat ennél simábbnak tűnő helyzetekben is burjánzóan átszövi a „pénz = jó élet” stabilnak tűnő képlete.

Ezért meglepő nekünk, hogy a bibliai példázatban a vásárlás ténye negatívumként jelenik meg. „Csak egy báránykája volt, azt is pénzen vette”. A szegénység még mélyebb bugyrát, az életkilátástalanság súlyosabb fokozatát jellemzi az, hogy a szegénynek csak pénzen vett báránya volt. Mert a természetes, a Teremtővel kapcsolatot fenntartó helyzet az lett volna, ha a báránya ott születik a karámban egy anyajuhtól. Amelyik szintén ott született, amelynek az anyja szintén... a gyökerekig, az átláthatatlan őseredetig – Istenig visszavezethető odatartozás. Ez lenne a normális, a harmonikus. A nem szerzett, hanem teremtett gazda-ság. A pénz elidegenítő tényezőként lép be a rendszerbe, törést okoz, aggodalomra ad okot.

Mai felfogásunk, ha meg is értjük ezt a gondolatot, igen távol van ettől. A pénzt nem tekintjük elidegenítőnek, inkább az élet természetes velejárójának, értékközvetítőnek… de mi is az az érték, amit közvetít? Érték-e valóban? Érték-e mélyen a gyökerekig... Istenig visszavezethetően?

Mai életformánkban nem sok helyzetben tudjuk kikerülni a pénzzel való értékközvetítést. De arra így is szabadok vagyunk, hogy „fizetett és fizető” létünkben időről-időre megkérdezzük magunktól: nem helyettesítettem-e be hiteles értékrendemet másikkal, másokéval, Máséval? Nem fogadok-e el törött, természetellenes rendszereket, nem alkuszom-e meg látszatértékekkel?

A pénz ugyanakkor lehet, lehetne a jó eszköze is. Kifejezhetne, közvetíthetne szeretetet is, szolgálhatna a jó kiterjesztése, határainak kitágítására. Mert valóban van értékközvetítő ereje! Ilyen vagy olyan értéké, értékelésé... A környezeti mozgalmak gyakran felhívják a figyelmet arra: vásárlásunk nem csak (ha egyáltalán...) szükségletkielégítés, hanem annál több: a rendszer jóváhagyása. „A pénzed szavazat” – mondják: azzal, hogy valamit megvásárolsz, tehát a pénzedet adod érte, egyben voksolsz is arra, hogy az az áru jó, kérsz még belőle, támogatod a gyártását és kereskedelmét...

Vajon az én vásárlásaim mit közvetítenek, mit fejeznek ki, mit terjesztenek? A teremtettre, a természetesre, a szeretethez való ragaszkodásra adott szavazatok-e? S ha nincs is módom mindig a legtökéletesebbet választani: mikor belépek egy üzletbe – legalább foglalkoztat-e ez a kérdés?

—————————————————–

„Az ökumenikus mozgalom egyik nagy kihívása: hogyan éljenek a hívők a gazdasági igazságtalanság, az éghajlatváltozás és a birodalmi eszmék mai korában. Társadalmi és gazdasági igazságosság, emberi méltóság és a teremtés védelme a svájci reformátor, Kálvin János számára különlegesen fontos kérdés volt, akinek teológiai meggyőződése e tekintetben Istennek az élet minden területére kiterjedő hatalmán alapult, beleértve az Isten akaratának megfelelő élet fenntartására irányuló hívő elköteleződést és megerősítést.”

(Johannesburgi Nyilatkozat a Fenntartható Fejlődésről, Református Egyházak Világközössége, 2002)

Teremtés Hete - 2015: Tények, Napi tervek - 2. nap

Tények 

• Egy sok húst fogyasztó személy étkezésből eredő környezeti lábnyoma duplája egy vegetáriánusénak. Ha valaki nem mond le a húsról, de kiegyensúlyozottan étkezik, az egészségének is használ, és kb. harmadával csökkentheti az élelmezéshez kötődő ökológiai lábnyomát. 

• A világon megtermelt élelmiszerek mintegy harmada hulladék lesz. A pazarlásnak a kisebbik fele az, ami az asztalunkról kerül a kukába. A veszteségek kétharmada a feldolgozás során képződik. Minél feldolgozottabb ételt vásárolunk, annál inkább hozzájárulunk a veszteségekhez. 

• A globális édesvíz-felhasználás 70%-át öntözés teszi ki. Egyes fejlődő országokban ez 90%-ot is elérhet, míg a fejlett világban ez 50% körül mozog. Az étkezés jelenti a legnagyobb vízigényt. 1 kg krumpli megtermelése 900 l vizet igényel, 1 kg rizs 3400 l-t, míg egy kg marhahús 15500 l-t.

Napi terv 

• Ma lemondok valami távolról érkezett fogyasztási cikkről (kávé, tea, csoki, déligyümölcs).
• Ma lemondok arról a kényelemről, amit a sokszorosan csomagolt élelmiszerek jelentenek és lédig vagy kimért dolgokat vásárolok. 
• Ma lemondok az autóhasználat kényelméről, tömegközlekedést vagy kerékpárt választva - az így felhasznált többletidőben Isten képét keresem a közlekedés többi résztvevőjében 
• Ma lemondok a közelben, egy helyben, nagy választékból való vásárlás kényelméről és megoldom, hogy termelőtől vásárolhassak

Teremtés Hete - 2015: "...egy gazdag, meg egy szegény." 2. nap

 A Segédanyag letölthető.

Állattenyésztés és környezet

„A gazdagnak igen sok juha és marhája volt.” (2Sám 12,2)

A városi élet több okból is kockázatos. Egyrészt kiszakítja a természetesfolyamatból, s gyökértelenné teszi az egyes embert éppúgy, mint az egész népet: csak a kész terméket veszi kézbe a városlakó, de sem a termelésnél, sem a hulladékok eltakarításánál nincs jelen. A gyökértelenség könnyen vezet elbizakodottsághoz: az ember saját magában látja élete kezdetét, végét és értelmét. Mintha a városokban eleve nagyobb lenne az önző kívánságok, a gőgös viselkedés, a hibás döntések veszélye. Másrészt félő, hogy ennek az önteltségnek a következményeként a városi életben nincs tekintettel az egyik ember a másikra, a gazdag a szegényre, az ember a számára láthatatlanul erőforrásokat biztosító természeti környezetre, s arra a sok emberre, aki így erőforrás nélkül marad. A városok körül – vagy azoktól biztonságos távolságban – növekvő szeméthegyek, valamint az egyre szélesebb társadalmi réteget alkotó külvárosi szegénynegyedek lakói jól jelképezik ezt a két nagy problémát a város életében.  

Ma az egyik legjelentősebb világprobléma a javak egyenlőtlen elosztása. Földünk erőforrásainak négyötödét a népesség mintegy egyötöde éli fel, a javak maradék 20%-án pedig a világ lakosságának 80%-a kénytelen osztozkodni. Míg egyes országokban alig látnak vizet, addig máshol ivóvízzel mossák az emberek autóikat. Van, ahol népbetegség az elhízás, s annyit költenek fogyókúrás programokra, melyből több éhező ország élelmezési problémáit meg lehetne oldani. A városokban élő emberek szükségleteit kiszolgáló ipari mértékű mezőgazdasági termelés épp a leginkább rászorulóktól veszi el a lehetőségeket.  

Az emberek közötti egyenlőtlenséget csak felerősítheti a városban állandó veszélyként megjelenő gőg. A gazdag ember, akinek „igen sok” van, könnyen elfeledkezhet a másikról, akinek valamiért kevesebb van. Jóval kevesebb – noha az jóval fontosabb is számára. Ezzel az ambivalenciával számos formában találkozhatunk a városokban. Az egyik embernek kiterjedt üzletrendszere van, a másiknak apró péksége, melyet még a nagyapja alapított. Az egyik ember három autót tart fenn, a másiknak már szívéhez nőtt a biciklije. Az egyik embernek gyönyörű öntözött pázsitja van a hatalmas kertjében, a másik ember a panelház nyolcadik emeletén két cserépben neveli egyszerű fűszernövényeit.

A gőgös gazdag ember már észre sem veszi, hogy van egy kis rész, egy kevés, amely nem az övé. Amelyre nem tarthat igényt. Szívében viszont jóval nagyobb rész áll üresen, melyet nem a tulajdonában álló javak felhalmozásával tudna betölteni, hanem a személyes szeretettel.

——————————————————————————————————

„Különböző hit- és vallási tradíció követőiként együtt fejezzük ki aggódásunkat az éghajlatváltozás következményeitől sújtott földdel és a rajta élő emberekkel kapcsolatban, akik hitünk szerint közös törődésünkre vannak bízva. Az éghajlatváltozás komolyan veszélyezteti az életet, amelyet mindannyian értékes ajándékként kaptunk és törődnünk kell vele. Elfogadjuk azt a nyomasztó tudományos felismerést, hogy emögött emberi hatás áll, és hogy a károk csökkentésére és az okok teljes feltárására irányuló, világot átfogó tevékenység nélkül mind a jelenségek erejét, mind gyakoriságukat tekintve egyre rosszabb lesz a helyzet. Ezzel egyidőben készen állunk arra, hogy párbeszédet folytassunk azokkal, akik még kételkednek ebben...” (Éghajlat, hit, remény: vallások együtt a közös jövőért, 2014. 09.21.) 

(Climate, Faith and Hope: Faith Traditions Together for a Common Future, 2014)

Teremtés Hete - 2015: Tények, Napi tervek - 1. nap

Tények

• Egy kutatásban amerikaiakat kérdeztek, hogy szerintük hogyan oszlik meg a társadalom vagyona a jövedelem szerint öt csoportra osztott népesség között. A valóságban súlyosabb az aránytalanság. A becslés: 2.9%, 6.4%, 12%, 20.2%, 58.5% A tényleges: 0.1%, 0.2%, 4%, 11.3%, 84.4% 
• Míg a népesség legszegényebb és leggazdagabb 20%-a jövedelme között Japánban 3.4 a szorzó, Svédországban 4, addig az Amerikai Egyesült Államokban 8.5, Szingapúrban 9.7 (Magyarorszá-gon ez 5 körül mozog). 
• Egy 2011-ben a Corvinus egyetem által végzett kutatás szerint az átlagos hazai háztartás ökológiai lábnyomának 42%-áért az étkezés a felelős. A lakáshasználat és közművek 18%-ot, míg a közlekedés „csak” 14%-ot tesz ki. 
• Egy átlagos lakás széndioxid-kibocsátása 1 tonnával csökkenthető, ha télen 2 fokkal lejjebb, nyáron 2 fokkal feljebb vesszük a hőmérsékletszabályozót.

Napi terv

• Ma új kapcsolatot teremtek egy szomszéddal vagy az utcánkban
  
  lakóval - ezzel erősítve a helyi közösséget. 
• Ma felajánlom a segítségemet egy a közelemben élő rászorulónak. Lehet bevásárlás egy idősnek, de lehet gyerekvigyázás is egy fiatal anyukának. 
• Ma rendbe teszek valamit a szűkebb közös környezetünkben — szemetet szedek, felkötök egy lehajló ágat, lefestek egy kopott kukát vagy korlátot. 
• Ma meglepem a környezetemben élőket valami aprósággal – például a közös terek díszítésével vagy egy kéretlen szívességgel, ajándékkal, kóstolóval. 
• Ma kezdeményezek egy közösségi alkalmat - lehet szalonnasütés, közös szépítő munka vagy aszfaltrajzolás a gyerekekkel.

 

Teremtés Hete - 2015: "...egy gazdag, meg egy szegény." 1. nap

A Segédanyag letölthető.

„Az Úr elküldte Dávidhoz Nátánt.
Az bement hozzá, és ezt mondta neki:
Volt egy városban két ember,
egy gazdag meg egy szegény.” (2Sám 12,1)

Nátán példázata törvénykezési példázat. Módszere az, hogy a lehető

legvalósabbnak látható történeten keresztül mutassa be azt a szituációt, amelyben az illető önmaga mondja ki – még általa sem ismert érintettsége folytán saját magára – az ítéletet. A példázat eseménye, a városban egymás mellett élő két ember képe teljesen hétköznapi lehetett, hiszen a példázat hallgatója, Dávid király egyáltalán nem lepődik meg a jelenet felvázolásán. Tudhatjuk, hogy nem konkrét eseményről van szó, hiszen hiányoznak a nevek, a pontos helyszín megjelölése, a tanúk és más egyéb körülmények felsorakoztatása. Ám olyan történetről van szó, mely mégis mindenki életében egészen konkrét valóságként jelenhet meg, s amely épp általánossága miatt lehet releváns kortól és helytől függetlenül ma is.
A szituáció, melyben egy gazdag és egy szegény ember él egymás mellett, név és arc nélkül, konkrét tanúk és szomszédok nélkül, ma is bármely városra jellemző lehetne. Földünk lakosságának több mint fele városokban él. Közel 4 milliárd ember. Ezeknek a városoknak az összterülete fizikailag ugyan nem nagy, csupán a szárazföld 3%-át fedik le, de valódi életterük mégis sokkal kiterjedtebb: a Föld erőforrásainak – erdőknek, mezőknek, vizeknek, szántóföldeknek, s más javaknak – 70%-át használják el a városlakók.
A próféták mindig éleslátók voltak. Nyitottak voltak az erkölcsi és a társadalmi problémákra, s ezért üzeneteikhez is tudatosan választották azt a környezetet, amelyben a valós problémák valóban megtörténtek. Miért pont egy városban él Nátán próféta két embere? Vajon megtörténhetne ugyanez az eset falusi környezetben is? Vagy falvakban az emberek személyesebb és közvetlenebb egymás mellett élése nehezítené az arctalan, értelmetlen és kegyetlen kizsákmányolást?
A próféták szóvá tették koruk problémáit. S bár feladatuk nem a környezeti károkra való figyelemfelhívás volt, mégis figyelemreméltó, hogy már 2-3 évezreddel ezelőtt is elítélték a városiasodás jelenségét. Elsősorban azért tartották nehezen élhetőnek a városokat, mert az könnyen elszakít az ősi szokástól és az ősi gyökerektől; az Istennel, a másik emberrel, s a természettel való kölcsönös együttélés képétől. A városi lét könnyen azt hiteti el az emberrel, hogy nincs szüksége sem földre (hiszen az élelem mindig „jön” valahonnan), sem embertársra (hiszen mások személyes ismeretsége nélkül is „boldogan” eléldegél éveken át), sem Istenre (hiszen az ember mindent kényelmesen megszerez, amire szüksége van). A próféták figyelmeztettek az ezzel járó számos negatív következményre. Ézsaiás próféta így ír: „Jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak, és mezőt mezőmellé szereznek, míg hely sem marad másnak, és csak ti laktok ebben az országban!” (Ézs 5,8) Ez a magatartás nem csak az emberi viszonyokra, de még a föld termőképességére is negatív hatással lehet (Ézs 5,10), az Istentől való eltávolodás pedig egyszerre oka és következménye is ennek.